Tiszanána

A településhez tartozik a Tisza mellett fekvő üdülőterület, Dinnyéshát. Csónakkikötője több száz vízijármű befogadására alkalmas. A kikötű közelében szabadvízű strand található. Tiszanána keleten Saruddal, északra Kömlővel, nyugaton Kiskörével határos. Déli határát a Tisza folyó alkotja. Felszíne alföldi sík. A tengerszint feletti magassága átlag 100 méter.

A terület, melyen Tiszanána fekszik, már a történelem előtti időktől lakott. A folyó mentén különbözõ népek telepedtek le hosszabb-rövidebb időre. Azután szkíták, kelták éltek itt évszázadokon keresztül, majd szarmaták, jazigok, s Attila hunjai. Úgy szólnak a mondák, hogy maga a király is innen, a Közép-Tisza vidékérõl irányította hatalmas birodalmát és talán aranykoporsója is itt található.

Attila halála után következtek a gepidák,az avarok, a bolgárok, a szlávok, akiknek maradékai később beolvadtak a honfoglaló magyar törzsekbe.
A hagyomány szerint Szent László király adományozta Nánát az egri püspökségnek, amely 1804-ig maradt a birtokában, majd a szatmári püspökségé lett.

Tiszanánát első izben IV. Béla király 1261-ben kelt oklevele említi. Tiszanána a XVIII. századig közvetlenül a Tisza partján feküdt, állandó árvíz veszélynek kitéve. A települést többször is (1830, 1855, 1876, 1879, 1888) árvíz öntötte el.
Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben még Nánaként szerepel, az egri püspökség 1483-1494. évi számadáskönyveiben azonban - magkülönböztetésként a többi hasonló községtõl - már Tyzanana néven található.  A név első fele a Tisza közelségére utal, a Nána pedig eredetileg személynév volt.
Sokat szenvedett e vidék a török pusztításoktól. Nem csoda, hogy Eger várának 1552-es ostroma után, az 1554-es adóösszeírás szerint a település teljesen elpusztult. Amit le lehetett rombolni, azt a törökök lerombolták. Ebből a korszakból számtalan település neve ismeretes, amely végkép lekerült a térképekrõl. Ám Nánát újraépítették lakói. Alig telik el tíz esztendő, s már ismét tíz porta áll a romok fölött.
A falu a XVII. században Török János és Kürthy Gyögy birtokába kerül, azanban hamarosan visszakapja az egri püspökség. A XVIII. században a község áttelepítését a folyópartról a biztonságosabb területekre már gróf Eszterházy Károly egri püspök rendeli el.
1770-1776 között belakják a tiszanánaiak által használt Kömlő pusztát is. A föld nélkül maradtak közül 102 család elköltözött, akik helyét a későbbiekben zömében katolikus lakosság foglalta el.
A XVIII. század végén Ulrich János püspöki jószágkormányzó mintegy száz düledező házat romboltatott le. Új utcasorok kijelölésével és azonos méretű telkek kimérésével végrehajtotta a község belterületének átrendezését. Elrendelte, hogy minden jobbágy , még a negyedtelkes is nyers vagy égetett téglából két kényelmes szobát építsen s akik erre nem voltak képesek, azokat lefokozta nyolcadtelkesekké.
A község 1804-ben az újonnan felállított szatmári püspökség birtokába jutott. A XIX. század első felében a helybeli katolikus lelkész egy kis kórházat állított fel, az urasági tisztilak mellett pedig felépült a tiszanánai uradalom központi tömlöce.
A szatmári püspökségnek 1848-ig volt Tiszanánán földesúri joga, később már csak a helység legnagyobb birtokosa.
A XIX.-XX. sz. fordulóján lakóinak száma 4.755 fő, ebből 2.822 római katolikus, 1840 református 93 fő görög katolikus, izraelita, ágostai hitvallású.

A református templom 1752-ben épült.

A katolikus templomot Galántai gróf Eszterházy Károly egri püspök építtette 1788-ban. Az építkezésről pontosabban tudósít a Farkas János püspöki „Brauschreiber” által vezetett építkezési napló, amelyből megtudjuk hogy, 1784-ben a templom „Fundamentuma a földszínéig felépült, (és télire) három sor téglával és ismét a téglák tetejin agyaggal le vagyon a Fundamentum fedve” Ugyanezt jelenti a tiszanánai tiszttartó is 1784 november 24-én. Ugyaninnen értesülünk, hogy: 1787-ben még nem remélhető, hogy a kőművesmester (Francz József) a templom fedelét el tudja készíttetni.
Mégis december 28-án azt jelentheti Farkas János Esterházynak, hogy „Tiszanánáról már az Átsok bejöttek s a templomot befedték s nincs többé semmi zsindelyre szükség”. A következő évben benyújtja a kőművesmester (Francz József) a toroksisak rajzát. Még 1788-ban elkészíti „Francz Mester a T.Nánai templomba készülendő Asztalos munkákról való írását „delineátióval”. Év végére az ács a templom zsindelyezésével is elkészült, s „meg is festette a templom fedelének egyik részét”.
1789-ben felhúzzák a toronyba a harangot, felteszik a szentélyre a keresztet, 1790-ben pedig kiadják az oltár kőfaragó, márványos és szobrászati munkáit Pliczner János egri kőfaragónak, Giovanni Adami felsőtárkányi márványosnak és Halblechner egri szobrásznak. Az oltáron dolgozik még Mozer József egri szobrász is. 1796-ban a püspök rendeletére Nepomuki Szt. János képét Szikora egri festő készítette el, s amikor a plébános kifüggesztette ezt a képet, az eddig ott lévő Mária-képet átküldötte a maklári plébánoshoz.

Tiszanána-Budapest: 140 km távolságra fekszik, az utazási idő kb. 1,5 óra. Ha az M3-as felől érkezünk Füzesabonynál kell letérni az autópályáról, majd következik Dormánd, Besenyőtelek, Kömlő és Tiszanána.

Tiszanána-Debrecen: 100 km távolságra fekszik, az utazási idő kb. 1,5 óra. A 33 sz. főúton haladjunk Poroszlóig, majd következik Újlőrincfalva, Sarud és Tiszanána.

Tiszanána-Nyíregyháza: 140 km távolságra fekszik, az utazási idő kb. 1 óra 40 perc. A 36 sz. főúton haladjunk Polgárig, itt térjünk rá az M3-as autópályára Füzesabonyig, majd következik Dormánd, Besenyőtelek, Kömlő és Tiszanána.

Tiszanána-Szeged: 180 km távolságra fekszik, az utazási idő kb. 3 óra. A 47 sz. főúton induljunk el Hódmezővásárhely felé, majd következik Kunszentmárton, Tiszaföldvár, Martfű, Kengyel, Tiszatenyő, Törökszentmiklós, Surjány, Fegyvernek, Kunhegyes, Abádszalók, Pusztataskony, Kisköre és Tiszanána.