Pély

Régóta lakott település, határában szarmatakori telep maradványait tárták fel. A település keletkezése 1234-re tehető, amikor Peel néven említik először. Kezdetben királyi várbirtok, később a Necskey család birtoka. 1403 után sűrűn váltották egymást a birtokosai. Zsigmond király 1403-ban Kompolti Istvánnak adta, ezt követően másfél évszázadon át a Kompolti családé, majd 1522-ben az Országh családra szállt a birtokjog. 1567-ben a hatvani bég elpusztította. Országh Kristóf halála után nővére, Borbála és annak férje, Török Ferenc lett a birtokos. 1606-ban Török Zsuzsanna férje, Nyáry Pál lett a falu egy részének birtokosa. 1695-ben 11 gazda lakja, de ezek a mocsaras határban nem tudnak szántani, ezért a Kisér-puszta földjeit használják. 1697-ben az új gazda Glöckelsberg Diretrich János Henrik.
1703-tól a Koronára szállt, majd Popovics János morva őrgrófé lett. Mellette a Deák, Almásy, Kalmár, Fáy, Csala nemzetség is birtokos.
1837-ben Coburg Ferdinánd gothai herceg megvásárolta.

A falu többször elnéptelenedett, kétszer a török pusztította el, 1869-ben tűzvész, majd 1888-ban árvíz áldozata lett.

A község a Tisza árterülete volt, évente kétszer öntötte el a víz. Ez az állapot a Tisza szabályozásával és az ehhez kapcsolódó belvíz elvezető csatornák kiépítésével szűnt meg. Az eltűnt mocsárvilág helyét ma a szikesek foglalják el.

A tiszai árvizek miatt az év jelentős részén Pély határát víz boritotta. Már 1776-ban a községhez tartozó Hatrongyoson gáttal védték a Garabont nevű határrészt.  Az 1846-ban megkezdett folyószabályozás emlékei még most is megtalálhatóak. 1862-ben épült meg a Sajfoki zsilip (eredeti emléktábla ma is látható) 1878-ban helyezték üzembe a Sajfoki belvízátemelő szivattyútelepet angol gőz szivattyúval, amit 1879-ben már magyar gyártmányú gépekkel egészítettek ki. Ez volt hazánk első belvízátemelő szivattyútelepe – ma is működőképes. Értékes vízügyi és műszaki emlék.

Pély építeszeti értékei közé tartozik a Római Katolikus Templom, amely 1764-ben épült. Többször felújították, átalakították. Mai formáját 1912-13-ban nyerte el, amikor a régi szentélyt mint mellékhajót felhasználva új templomot építettek. Így jött létre a szabadon álló, oldaltornyos, kereszthajós barokk részeket is tartalmazó templom. A XIX. században készült a Nepomuki Szent János szobor, jelenleg a falu egyetlen műemléke. A régi korokat idéző építészet mellett azonban megtalálhatók a településen a kortárs művészek alkotásai is.

A település és környéke elsősorban a ökoturizmus részére nyújt kiváló lehetőséget. Kerékpáros, lovas és gyalogtúrák során megismerkedhetünk a háborítatlan alföldi tájjal, a Tisza, a Hanyi ér és Jászsági főcsatorna a horgászok számára jelenthet kikapcsolódást. A szikesek növény- és állatvilága a Hortobágyéhoz hasonló. A „füvek birodalmát” mesterségesen telepített erdőfoltok tarkítják, arculata évszakonként változik, tavasszal szürkés-zöldre, majd vörösre és később sárgára. Fehér foltjaival tarkítja a környéket a párolgó víz által felszínre kerülő só is.

Madárvilága változatos, számos faj fészkel itt a kékvércsétől az ugartyúkig, a bibictől a pacsirtáig. A téli pélyi szikes állatvilága is gazdag, fácánok, őzek, nagy testű ragadozó madarak teszik színesebbé a fehér hótakarót. A terület szabadon látogatható.
A falu másik nagy kiterjedésű természetvédelmi területe a Tisza árterén található Pélyi Madárrezervátum, a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet kiemelt területe. A tájvédelmi körzet egyes területei csak engedéllyel látogathatók, de a Tisza töltésén sétálva is szép látványban lehet részünk. A Tisza hullámterében még a régi vízivilágra jellemző élet van, ártéri fűz-, nyár-, ligeterdők vadszőlő indákkal, nedves rétek, mocsárrétek, holtágak. A főleg madárvonulás idején látható ritka fajok, feketególyák, szürkegémek, kócsagok, kanalasgémek, télen egy-egy rétisas, maradandó élményt nyújtanak.