Mezőcsát

Mezőcsát történelme

Az igen kedvező természeti adottságoknak köszönhetően ez a vidék igen régóta lakott terület, melyre bizonyítékot jelentenek a több ezer éves régészeti leletek, amelyekben Mezőcsát rendkívülien gazdag.

A Pásti-domb, a Laposhalom, az Oroszdomb, a Hörcsikes, a Harangdomb stb. elnevezésű határrészek és belterületi részek
leletanyagai, a történelem legkorábbi időszakáról tanúskodnak. Legalább 5-6 ezer évre tehetjük ezt az időtávot.
Az Árpád-korból előkerült leletek tanúsítják, hogy a honfoglaló magyarok is igen korán, már a bejövetelt követően megtelepültek itt. A legkorábbi írásos emlékek kicsit későbbről, a XIII. századból származnak. A város birtokosa ekkoriban a Miskóc-nembéli Bors ispán volt. Írásos emlékek bizonyítják, hogy a XIII. században Csát már két részből áll: Szabadcsátból, ahol szabad jobbágyok, és Lakcsátból, ahol szolgák és szabadosok laktak. A város neve az oklevelekben: Chat, Chiat, Cziath, Tsát, Csath, Csát, MezőCsáth formában jelenik meg. Az elnevezések eredetéről sokféle elképzelés van, a sásos növénytől kezdve az Attila-hadvezér Scotta nevéig, azonban legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a név Chat földbirtokos személynevéből származik.
A tatárjárás után (1241) már csak Muhi-puszta közelsége miatt is, Csát valószínűleg elpusztult. Nem egészen egy évszázaddal később már újra említik, jelesül, hogy az 1332-37 években pápai adótizedet fizet. Így biztosra vehető, hogy a tatárok kivonulása után IV. Béla király országteremtő munkája nyomán Csát is újraéledt.
A település egyik legbiztosabb emléke a XIII. század második feléből, hogy 1283-ban itt időzött egy ideig IV. László király. A XIII. századtól, több száz éven keresztül sok nemes családnak volt birtoka Csáton, akik közül a legjelentősebb a Liptó megyéből (Felvidék) származó Tornallyai család, s leszármazottai voltak. Mátyás király ugyanis, mint hűségesnél is hűségesebb hívének 1474-ben a Tornallyai családnak adományozta más javakkal együtt Borsod megyében Csath, Csitke és Burok helységeket.
A mohácsi csatavesztés (1526), majd Buda elfoglalása (1541) után Magyarország három részre szakadt. A török kiverésére egyesült magyar, erdélyi és német hadak 1596. októberében a kezdeti győzelmek után Mezőkeresztesnél vereséget szenvedtek, s ezt követően a török seregek feldúlták a környező településeket és az elmenekülni nem tudó lakosságot elhurcolták. Ennek következtében Csát is sokáig néptelen volt. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) Habsburg-ellenes háborúinak eredményeként Borsod megye az erdélyi fejedelemséghez került, s ezzel biztonságosabbá vált Csát helyzete is. 1626-ra Csát lakossága 79 családra gyarapodott.

Mezőcsát kulturtörétneti emlékei

A település igen gazdag művelődéstörténeti hagyományokban. A helybeli református egyház iskolája a Sárospataki Kollégium partikulája, más szóval tagiskolája volt, ebből következett, hogy az intézmény innen kapta nemcsak a lelkipásztorokat, hanem a tanítókat is. Igy került Mezőcsátra 1832-ben segédtanítónak Egressy Béni költő, műfordító és zeneszerző, Vörösmarty Mihály Szózatának megzenésítője.
A helybeli református, katolikus és izraelita lelkipásztorokhoz gazdag irodalmi és tudománytörténeti hagyományok fűződnek. A legrégebbi irodalmi munkássággal foglalkozó helybeli református lelkész Tarczali Sámuel volt. Jelentős volt a kálvinista lelkészek közül Sárkány Dávid, id. Szatmári Paksi Dániel irodalmi tevékenysége is. A XVIII. század végén a református egyházat szolgálta Vályi Nagy Ferenc korának ismert írója, aki mint későbbi sárospataki tanár lefordította görögből Homérosz művét az Iliászt és Odüsszeiát.
A XIX. század közepén Csáton lelkészkedő Kónya Pál is működött az egyházi irodalom terén. Az őt követő időszakból ifj. Gulyás Benő munkássága emelhető ki. A helyben működő római katolikus plébánosok közül Anvander Andor, Hetényi Gyula és Ulviczky Ferenc munkássága emelhető ki. A településen működő zsidó rabbik közül Handler Márk és Altman Júda fejtett ki jelentékenyebb munkásságot. A XIX. század második felében országszerte ismert volt a csáti születésű református pedagógus Kerékgyártó Elek munkássága. Jeles csáti pedagógiai szakíró, tankönyvíró volt Fogarassy Jenő is. A katolikus iskola tanítói közül említést érdemel Navora Kálmán és felesége munkássága, akik 1931-ben megírták és publikálták a település első történelmi monográfiáját.
A település kétségtelenül legjelentősebb irodalmi hagyománya, hogy 1843. november 30-án itt született Kiss József költő, a XIX. századvégi magyar líra egyik kiemelkedő képviselője, a Hét című folyóirat megalapítója, aki Ady Endre költészete előkészítőjének számít. A helyi képviselő-testület 1913. november 28-i ülésén a település díszpolgárává választotta meg a költőt. 1924-ben szülőházát emléktáblával jelölték, amelyet 1944-ben a zsidóüldözés alkalmából nyilasok eltávolítottak az épületről. 1962 januárjában szülőházán a Községi Tanács új emléktáblát helyezett el. Ezt a táblát azonban az 1970-es évek végén, amikor a költő szülőházát lebontották ismét levették, ezt követően pedig elkallódott. A község lakói 1967. november 30-án az általános iskola parkjában mellszobrot állítottak neki.
A település történetének szintén országos jelentőségű tudománytörténeti hagyománya, hogy a helyi temetőben nyugszik Kováts Mihály orvosdoktor, az első magyar nyelvű kémia könyv írója. Ő 1849-ben a fővárosból költözött Mezőcsátra és 1851-ben hunyt el. Testvére Kováts Dániel Borsod vármegye főorvosa volt, s 1831-ben a kolera elleni küzdelemben áldozta életét. A településen született Soltész János, aki a XIX. század első felében Sárospatakon dolgozott, s úttörő jelentőségű egészségtani tankönyveket írt. A mezőcsáti temetőben alussza örök álmát dr. Mészáros Kálmán neves orvos-vadász, aki 1924-től 1935-ig Afrikában élt, Abessziniában (Etiópia). Itteni élményeiről több könyvet írt. 1954-től Ároktő körzeti orvosa volt, s itt dolgozott 1966. évi nyugalomba vonulásáig, amikor is Mezőcsátra költözött.
Országszerte ismert a XVIII. század végén kialakult népi fazekasság, vagy más szóval kerámia. A helybeli fazekasok négy edény formát gyártottak: Miska-kancsókat, butykosokat, tálakat és tányérokat. A kerámiák jellemző motívumai a különféle fürtös virágok, tulipánok, változatos formájú levelek voltak, valamint a csőrében virágot tartó madár. A leghíresebb fazekasok Rajczy Mihály, Horváth Sándor, Kovács Dániel voltak. A település utolsó jelentős fazekasa az 1927-ben elhunyt Kovács Bálint volt. A népi kerámia legszebb darabjai jelenleg a Néprajzi Múzeumban találhatók.

Közlekedés

A város Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Miskolctól délre, az ún. Borsodi Mezőség közepén fekszik. A megyeszékhelytől és Mezőkövesdtől 35 km, Tiszaújvárostól pedig 20 km távolságban helyezkedik el. Közúton 4 főirányból közelíthető meg. Miskolc felől Nyékládházánál, a 3-as főútról kell letérni, Tiszaújvárosból a 35-ős útról Tiszapalkonyán keresztül érhető el. A 3-as számú főútról Budapest felől Mezőkeresztesnél kell lefordulni. A Tiszántúlról a Tiszán Ároktőnél átkelve érhetjük el a települést. Itt van a végállomása a Nyékládházától induló vasúti szárnyvonalnak, amely a Budapest-miskolci vasútvonallal köti össze a települést.

Mezőcsát látnivalói

Dél-Borsodi Tájház
Református Templom
Tájház

Statisztikai adatok

Szálláshelyek a településen