Kömlő

Első okleveles említése 1261-ben Kumleud néven történt, egy 1343-as oklevélben Kumleu néven olvasható. 1458-ban és 1478-ban Kemle és Kwmle alakban szerepelt az oklevelekben.
1416-ban Zsigmond király, mint elpusztult és lakatlan helységet Kompolti Istvánnak adományozta. A XV. században a Tarkövi családnak volt itt birtoka, amit az egri püspöknek zálogosítottak el, de az 1546. évi összeírás szerint a falu birtokosa már Balassa Zsigmond. 1549 előtt elnéptelenedett, de a lakosság hamar visszatért, s a XVI. század végéig lakott volt a falu. 1553-ban Tarcsay György birtoka, majd a Dobó család tulajdonába került, s 1592-ben Rákóczi Zsigmondé lett és ettől kezde egészen 1707-ig a Rákóczi család volt a birtokos.
A falu az 1600-as évek elején pusztult el és puszta maradt egészen 1770-ig. II. Rákóczi Ferenc 1707-ben Kömlő pusztát Telekessy István egri püspöknek adta Sajóhídvég pusztáért, s ettől kezdve az egri, majd 1804-től a szatmári püspökség birtokaka volt a terület. Kömlő puszta határát 1770-ig Átány, Tiszanána és Kisköre lakosai bérelték. Eszterházy püspök 1770. március 13-án elrendelte, hogy a pusztát más falvakból álló telepesekkel kell benépesíteni. Néhány héten belül 95 telepes érkezett Tarnaszentmiklósról, Pélyről, Dormándról és 20 más hevesi és nógrádi faluból.
Ulrich János, a püspök jószágigazgatója a betelepülők számára, építkezésre, egymást derékszögben metsző, nyílegyenes utcasorokat mért ki, meghatározva ezzel a település mai arculatát. Az újratelepített község népessége fokozatosan növekedett és a XIX. század végére meghaladta a 2900 főt.
A világháborúk Kömlő lakosaitól is súlyos áldozatokat követeltek.

Az I. világháborúban 106 katona esett el.

A II. világháború vége felé, 1944. november elején foglalták el a községet a szovjet csapatok, de a település többször is gazdát cserélt, aminek következtében sok volt a polgári áldozat is.
1949-ben 3294 fő lakott Kömlőn. 1950-tõl 1990-ig önálló tanácsú község, majd az 1990-es, 1994-es, illetve az 1998-as önkormányzati választásokon főként független képviselőkből álló testület irányította.

A falu templomát Eszterházy püspök építtette 1780-1783 között. Későbarokk műemlék. A plébánia már 1777-ben elkészült, “L” alakú, boltíves kialakítású folyosóval ellátott épület.
A templomkertben 1921-ben, az országban az elsők között állítottak emléket az I. világháború elesett katonáinak az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában élő kömlői kivándoroltak adományaiból.
A II. világháborúban a környéken elesett szovjet katonák holttestét a templom kertjében temették el, majd 1985-ben jelképesen új emlékművet állítottak részükre.
A Millenium évében került sor a II. világháborúban elesett katonai és polgári áldozatok fekete gránitból készült obeliszkjének felállítására.

Kömlőn, mint ahogyan ma is, mindig élénk volt a közművelődés: 1926-ban alakult az európai hírű Dalárda, amely 1990-ig működött. 1950-ben alakult a község lelkes fiataljaiból verbuválódott amatőr színjátszó csoport, mely az 1960-as évek végén szűnt meg.
Mindig alkottak itt amatőr festők, akik közül a legérettebb és legidősebb az egykori TSZ-elnök, Csáti Jónás; de itt alkotnak Gál József, Hangrád Lajos, Kiss László, Neufeld József amatőr festők is.

A település jellemző állatai elsősorban a kisvadak és madárfajok, de őshonos és védett a gyakran több tucatnyi túzokpopuláció.
A falu testvérközsége az Erdélyben lévő Kisgörgény.

A fő közlekedési utakhoz viszonyított helyzete az M3-as autópálya megépítésével kedvezővé vált, hiszen a füzesabonyi csomópont a községtõl mindössze 13 km-re található. Városközpontja a közeli Heves, míg a megyeszékhely: Eger 36 km-re található északi irányban. A Kál-Kisújszállás közötti vasútvonal mentén legközelebbi vasútállomása Tarnaszentmiklós.

Rang: község Terület: 4922 hektár Lakossag: 1890 fő Lakások száma: 681 Telefonkörzet: 36

Irányítószám: 3372 Régió: Észak-Magyarország Megye: Heves Kistérség: Hevesi