Fegyvernek

Fegyvernek történelme

Fegyvernek és környéke már a bronzkorban is lakott volt, a régészeti ásatások során a szapárfalui részen és Szakáll-pusztán találtak erre utaló tárgyakat. A belterületen pedig vaskori és szarmata leletek kerültek elő. A település nevének eredete az Árpád-korig nyúlik vissza. Fegyverhordozók faluja volt, akik királyi szolgálónépekként éltek.

Fegyvernek nevét 1212-ben említik először, de előfordul már az 1219. évi Váradi Regestrumban is. A XIV-XV. században virágzó vámszedőhely a Tisza bal partján, jelentős halászattal. A XV. században már országos vásárt is tartottak a mezővárosi kiváltságokat élvező Fegyverneken. Az 1300-as évektől a Domoszlai, a Kompolti, majd a Guthi-Országh család rendelkezett nagyobb birtokkal a környéken. A török hódoltság korának végén 1686-87-ben Giraj tatár kán seregei teljesen elpusztították.
Majorsági cselédek, dohányosok pásztorok lakják a pusztákat egészen 1845-1846-ig. Ekkor Szapáry József gróf és neje Orczy Anna Felső-Fegyvernek pusztán németeket telepített le, s létrehozta az Annaházának illetve Szapárfalvának nevezett települést. Fegyvernek német lakosai a XIX. század utolsó harmadára teljesen elmagyarosodtak, a német nyelvű oktatás 1895-ben szűnt meg. Ma pedig már csak a németes hangzású nevek és néhány családnál az étkezési szokások emlékeztetnek a betelepítésre.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban fegyveresen nem vettek részt a telepesek, az annaháziak például felmentést kértek Szemere Bertalan belügyminisztertől, mivel "az új telepesek a házépítéssel vannak elfoglalva". A szabadságharc bukása után Vörösmarty Mihály és Bajza József 1849. októberében két hétig Orczy Antal házában rejtőzködött.