Borsodivánka

Borsodivánka történelme

Borsodivánka a XIII. században már lakott település volt, a Rátold nemzetség egyik ága, a Sartivánvecse nemzetség birtokolta. A XIII. század végén a két nemzetség cserére lépett, s ekkor a Rátold nemzetség cserébe kapta Ivánt tiszai birtokáért. A XIV. században Jowan alakban írják a nevét, s ekkor egyik birtokosa Poroszlói Hanckó s ennek utódai, a Hanckófiak. Ebben a században az oklevelek általában Heves vármegyéhez számítják a községet a határában fekvő Szőke-pusztával együtt. Mivel Borsod megyében más Iván nevű helység is volt, megkülönböztetésül kapta még a XV. században az Ivánd nevet, amiből később Ivánka, ill. Borsodivánka lett. A török hódoltság előtt több birtokos család is osztozott rajta, részbirtokosként. A hódoltság idején is megmaradt lakott falunak, s előbb Hatvanba, majd Egerbe fizette az adót. Mivel a Tisza árteréhez közel eső terület volt, rabló, portyázó csapatok esetén a lakosság állatállományával együtt gyorsan az ártéri szigetekre tudott menekülni. A hódoltság után mint katolikus vallású, színmagyar nemzetiségű, úrbéres jobbágyfalu szerepelt. A 18. században előbb az Orczy, majd a Prónay család lesz a falu birtokosa. A község ékessége volt az Orczy-, illetőleg Prónay kastély s az ahhoz tartozó angolkert és őspark. A kastélypark már csak kevéssé emlékeztet a hajdanvolt szebb időkre, de még mindig jelentős természetvédelmi érték. Az Orczyak később eladták birtokukat, a Prónayak azonban a 20. században is mint községi birtokosok szerepelnek. A két háború között a községnek két tantermes katolikus elemi iskolája volt. A község villamosítása 1952-ben fejeződött be.

A faluból a két világháború között megindult a kivándorlás - először az "Újvilágba", később a nagyobb hazai városokba. Ez a folyamat tovább folytatódik napjainkban is, a lakosság előregedése jellemzi a települést. Az elköltözésel egyúttal beköltőzés is folyik, elsősorban Budapestről, de Németországból és Franciaországból is.

Borsodivánka földrajzi adottságai

Borsodivánka Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén, Mezőkövesdtől és Tiszafüredtől egyaránt 15 km-re található. A táj, ahol a falu fekszik, az Alföld északi széle, árterekkel, puszta gyepekkel szabdalt erdős sztyepp. A település külterületén két jelentősebb vízfolyás található, az Eger patak és a Rima csatorna. A két vízfolyás a Malom dűlőnél egyesül, de a települést érinti nyugati irányban a Csincse csatorna is.
A táj őshonos növényfajtái: mézgás éger, magyar kőris, fehér és fekete nyár, fehér fűz, tatárjuhar, akác, mezei juhar.

A kastélypark főként a védett kétéltűek, a védett madarak és az emlősök közül leginkább a denevérek számára nyújt kedvező életfeltételeket, ez utóbbiaknak öt fajtáját figyelték már meg.

Magyarország legnagyobb kocsányos tölgye (kerülete több, mint őt méter, magassága 25 méter) is itt található, továbbá található itt mocsárciprus is, amelynél csak két nagyobb van az országban. (Ennek közel 3 méter a kerülete, a magassága pedig 22 méter.)
A kastélyparkot védett növényén, a Sadler Imolán (Centauera sadlerana) kívül még számos hatalmas méretű famatuzsálem teszi a különleges értékűvé.

Közlekedés

Borsodivánka a legegyszerűbben közúton közelíthető meg, az M3-as autópálya Mezőkövesd-Borsodivánka-i leágazásától mindössze 12 km-t kell autózni. A Tisza-tó felől, Poroszlótól 6 km-re található a község, de Tiszaújváros és Mezőcsát irányából is el lehet érni Borsodivánkára.
A közelben két vasútállomás van, a poroszlói és a mezőkövesdi. Ez utóbbi a Budapest-Miskolc vasútvonalhoz tartozik, ahol - az Intercity-járatok kivételével - a gyorsvonatok is megállnak. A mezőkövesdi vasútállomásról menetrendszerinti autóbuszjáratokkal lehet Borsodivánkára utazni.
A kerékpárral 15 km-et kell haladni, hogy Mezőkövesdről elérjük Borsodivánkát. Egyelőre nincs külön kerékpárút, de ezen az országúton nem tilos a kerékpározás, viszont érdemes elővigyázatosnak lenni, mert az út meglehetősen forgalmas. Poroszlótól 6 km-t kell kerékpározni Borsodivánkáig, a Tisza-tavat megkerülő útvonalon.

{phocamaps view=map|id=1}