Tisza-tavi staféta - VI. vezércikk

Fejes Lőrinc, kiskörei szakaszmérnök
Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság
Kisköre, 2006. október 2.

Sándor István a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatója a következő gondolatokkal adta tovább a stafétát:
„Tehát a stafétát Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmérnök Úrnak továbbítom. Azt szeretném megkérdezni, hogy vajon az elkövetkező években rendelkezésre állnak-e azok a források, amik a Tisza-tónak legalább a jelenlegi hidrológiai és ökológiai állapotát fenn tudják tartani, és ha nem abban az esetben van-e valamiféle elképzelés a jövővel kapcsolatban?”

Nagyon remélem, hogy az elkövetkező években is lesz rendelkezésre álló pénzügyi keret a Tisza-tó üzemeletetésére és fenntartására. Úgy gondolom, hogy a fajsúlyának, rangjának megfelelő módon kell majd a jövőben kezelni ezt a páratlan természeti értékekkel bíró mesterséges tavat. A Tisza-tó a Magyar Állam tulajdonában, a Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. A mi feladatunk tehát, a tó üzemeltetése és karbantartása. Mivel állami létesítményről van szó, erre az állam a kormányzat útján költségvetésből biztosítja a keretet, minden évben. Ebből tudjuk elvégezni a legszükségesebb munkákat, amely egy-egy adott évben a rendelkezésre áll. Az állami forrásokon kívül a Tiszavíz Vízerőmű Kft. az, amely hozzájárul a villamos energia bevétel díjából a tó fenntartásához. Természetesen nagyon sok érdekelt és hasznosító van még a tavon, gondolok itt a horgászokra, az idegenforgalomban, turizmusban résztvevőkre, de azokra is, akik közvetve, a tó környéki településeken bármilyen szolgáltatást végeznek, ők is nyilván a Tisza-tó létéből számíthatnak bevételre, haszonra. Nos, az előbb említett Tiszavíz Vízerőmű Kft.-n kívül más hasznosító, használó nem járul hozzá a fenntartáshoz, üzemeléshez.
Maga a tó egy folyamatosan változó víztest, amely korosodik, tehát nem olyan állapotban van, mint 1978-ban, amikor létrejött ez a vízborítás és már nem is olyan állapotban, mint akár öt évvel ezelőtt volt. Hasonlóan az emberhez, aki megszületik, és előbb-utóbb majd megöregszik, a tó is korosodik, éli az ő maga életét. Ahogy mondjuk, ez a tó az ember és a természet csodálatos alkotása, hiszen egy sekély vízmélységű, mesterséges síkvidéki víztározóról van szó, amit a természet a birtokába vett. A nyári vízszintet, ami az év nagy részében tapasztalható, mesterségesen biztosítjuk, szabályozzuk a Kiskörei Vízlépcső duzzasztóművével. Az eltelt közel három évtizedben kialakult egy páratlan értékű növényvilág, birtokába vette a tavat több, mint 200 madárfaj és egy rendkívül gazdag halfauna.
A korosodásnak már vannak olyan látható jelei, amiket esetleg a turisták, a horgászok már károsnak tartanak. Bár sok biológus szerint ez – ahogy az előbb is említettem – egy természetes folyamat, a tó korosodásának velejárója. Hogyha abban gondolkodunk, hogy ezt a tavat meg kell őrizni a következő generációk számára, akkor természetesen tenni is kell azért, hogy ez jó ökológiai állapotban maradjon. Ehhez kell az a bizonyos fenntartási keret, amivel el tudjuk végezni a szükséges munkákat, évről évre.
Közel 30 éves a Tisza-tó, és bizony a tervezett munkák közül nagyon sok, forráshiány miatt nem valósult meg. Gondolok itt bizonyos kotrásokra, illetve az utóbbi évtizedben előtérbe kerülő új problémára, a vízi növényzet – főképp a sulyom – gyors és nagyterületű terjedésére, illetve annak szabályozására. Minden évben készítünk ilyen irányú – növényzetszabályozási - terveket, amit a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságával és a Környezetvédelmi Felügyelőséggel egyeztetünk, jóváhagyatunk, majd az engedélyek birtokában elvégezzük a munkálatokat.

Ezek nagyon költséges munkafolyamatok?
Kizárólag speciális gépekkel, úszó munkagépekkel végrehajtható feladatok. És mint ilyen, meglehetősen költségigényes munkák. Pusztán a vízinövényvágó gépek beszerzése sem olcsó mulatság. Utána pedig egy szűk időintervallumban lehet őket üzemeltetni, általában ez a nyári 2-2,5 hónap. Június, július és augusztus közepéig, mert a hínárnövényzet akkor jelenik meg a vízfelszínen, s addig lehet végezni a munkát, míg a termése be nem érik és újra le nem kerül a mederfenékre. A beért termés mikor már a mederfenékre kerül a jövő évben csíraképes lesz és újrahajt, tehát reprodukálja magát. Az éves fenntartási munkavégzés üteme, sajnos nem tud lépést tartani a természettel. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretén belül hirdettek meg egy a tavat érintő pályázati lehetőséget. A szóban forgó pályázat lehetőséget biztosítana egy, a Tisza-tó egész területét érintő vízminőségi és környezetvédelmi célú fejlesztési terv megvalósítására, ami lényegében egy nagyobb, közel 8 milliárdos munkát takar. A teljes projekt 2-3 évet venne igénybe.

Ez már egy megnyert pályázat?
Sajnos még nem teljesen. Több szűrőn már átment, de még nem végleges. Éppen abból kiindulva, hogy a Tisza-tó meghatározó szerepet tölt be a térség gazdasági életében, valamint a Közép-Tisza vidék természetvédelmi értékeinek megőrzésében, készítette el igazgatóságunk ezt a pályázatot, amelyben a tó belső vízáramlási útvonalainak a kotrása, illetve különböző, a tóban lerakódott hordalék és szerves anyag eltávolítása, úgynevezett felületi kotrások is szerepelnének. Az egyik nagy blokk, a feliszapolódás kezelését, kotrások elvégzését takarná, a másik a vízinövényzet szabályozást, ennek kezelését, a többi az úgynevezett parti létesítmények, árvízvédelmi létesítményeknek a fejlesztését, befejezését. A tóban egy-egy árvízkor 2,5-3 méterrel is magasabb vízszint alakulhat ki, mint a turisták által többnyire ismert nyári vízszint. És bizony a jóval magasabb vízszintnél a töltések ki vannak téve - egy uralkodó széliránynál, már egy közepes erősségű szélnél is - akár méteres nagyságú hullámverésnek. A hullámverésnek olyan energiája van, hogy a töltés vízoldalán lévő gyeptakarót nagyon hamar megbontja, és akkor elindul egy folyamat, amit mi elhabolásnak nevezünk. Tehát lényegében a töltéstestből a földanyagot, el tudja vinni a hullámzás. Olyan hullámverés elleni védműveket is ki kell építeni, amelyek kibírják ezeket az erős hullámzásokat, igénybevételeket.

A pihenni, üdülni vágyó turista általában akkor találkozik a tóval, amikor már minden rendben van, minden szép és nyugodt és bizony sokan nem is gondolják micsoda háttérmunka előz meg egy-egy szezonkezdést.
A Tisza-tónak, mint vízügyi létesítménynek a megfelelő műszaki szinten tartása az Önök kezében van, illetve az Önök feladata. Az adottságait, lehetőségeit, pedig a turisztikai, idegenforgalmi szakma igyekszik kamatoztatni. Milyen a két szakma kapcsolata, mennyire tudja egymást kiegészíteni, vagy esetleg mennyiben akadályozzák egymás munkáját?
Ahogy említettem a Tisza-tó környékén és magában a tóban is több hasznosító, több használó érdekelt. Ilyen többek között az idegenforgalmi, turisztikai szakma is. A vízügyi igazgatóság mindenkivel igyekszik jó kapcsolatot tartani, és ez azt hiszem eredményes együttműködést jelent az elmúlt évekre visszatekintve, de a jövőben is ez a célunk. Többek között a turisztikai, szakmával is többször találkozunk egy évben szakmai, hivatalos rendezvényeken, és egyáltalán a napi életünk kapcsán is. A különböző elképzeléseinket egyeztetjük egymással. A vízügyi szakmai jellegű feladatainkba bevonjuk őket, megismertetjük velük. Természetesen ők is ugyanezt megteszik. Mondok erre egy friss példát. A Tisza-tavi kerékpárút pályázati lehetősége. Ez oly módon volt kiírva, hogy erre a kezelő, jelen esetben a töltések kezelője a Vízügyi Igazgatóság tudott pályázni a környék településeivel együtt. Ebben a folyamatban ma már ott tartunk, hogy az idei évben teljesen elkészül a Kisköre-Tiszafüred közötti 30 km-es szakasz hiányzó része, ami lehetővé teszi, hogy folyamatosan, Kiskörétől Tiszafüredig végig lehessen az aszfaltburkolattal ellátott töltésen kerekezni. A tavalyi évben beadott pályázatunk nyert és a hiányzó szakaszok elkészülnek október végére. Szintén hiányzik a Tisza-tó jobb partján a Heves megyei oldalon, a Kisköre-Sarud közötti szakaszról még a burkolat, ami 12 km. Erre is nyert pályázatunk van, és a jövő évben indul a munka. Tehát 2007-ben Kisköre-Sarud, illetve a meglévő szakasz, a Sarud-Poroszló közötti táv is teljesen új burkolattal lesz ellátva. Ily módon a tó valós körbekerekezéséhez már csak a Poroszló-Tiszafüred közötti 33-as úttal párhuzamosan kell kiépíteni a kerékpárutat. Ennek a tervezése folyamatban van. A megvalósítás valószínűleg több évet vesz majd igénybe. A nagy költséget, a három hullámtéri híd és a Tisza fő medrén átvezető híd mellett kiépítendő kerékpárút hídjai jelentik.

Tehát ott lényegesen nagyobb a költség…
Így van. Nem lehet felvinni a kerékpárutat a mai útpályára a gépjárműforgalom mellé, hanem külön kell mellette megépíteni ezeket a hidakat a kerékpárút számára. Remélhetőleg a meglévő hídpillérek erre lehetőséget adnak…
A kerékpárút igazi hasznát a turizmus, és az idegenforgalomban résztvevő turisták fogják élvezni. Az idegenforgalmi szakmának azonban ennek a pályázatnak a benyújtására nem volt lehetősége, így ezt nekünk kellett megtenni. Természetesen ez vízügyi célokat is szolgál, hiszen árvízvédekezéskor könnyebb ellátni a feladatainkat, ugyanis gyorsabban és kisebb kiadásokkal lehet megközelíteni azokat a helyeket, pl. esős időben, ahol burkolat van, s mint tudjuk védekezéskor ez fontos szempont.

Említette, hogy Parád környékéről származik.
Bizony. Szülőfalum a festői környezetben fekvő Bodony.

Tehát a Mátra.
Igen, a Mátra északi oldala.

Milyen kapcsolat fűzi a régióhoz, a Tiszához, a Tisza-tóhoz?
Magával a vízzel nagyon korán megismerkedtem, mert abban a kis mátrai faluban is nagyon sok hegyvidéki, dombvidéki patak csörgedezett. Nekünk is, a településnek is van egy tava, igaz nem nagy. Egy kis völgyzárógátas dombvidéki víztározó, már szakmai nyelven mondva. Tehát azzal már idejekorán találkoztam. A Tiszával első alkalommal 10 éves koromban, amikor hallottam róla, mint gyerek, hogy nagy árvíz volt a Tiszán, az 1970-es nagy árvíz. Tudjuk, hogy a Felső-Tiszán ez több helyen okozott gátszakadást. Akkoriban az ország nagyon felfigyelt erre az árvízre, és még egy tízéves gyerekhez is eljutott a híre. Vártuk azokat a gyerekeket, akiknek a falujuk víz alá került, szó volt arról, hogy majd a településünknek is be kell fogadni közülük többet. Felső-Tisza vidéki településekről származó, hasonló, 8-12 éves korú gyermekeket, akiket, mivel a település és a lakóházaik romba dőltek, egy bizonyos időszakra, főleg a nyári időszakra el kellett volna helyezni. A családunk, mi is vártunk egy ilyen fiúcskát, de valahogy ez nem jött össze. Azt hiszem így találkoztam először a Tiszával. Aztán a véletlen hozta, hogy erre a pályára kerültem 14 éves koromban, amikor középiskolát kellett választani. Miskolcra kerültem és jártam négy évig, az akkor még nem olyan szép nevű iskolába, amit ma már Kós Károly Szakközépiskolának hívnak. Akkor csak Ipari Szakközépiskolának hívták.

Az volt a 3-as, ha jól emlékszem, én pedig a 2-esbe jártam…
Igen. Ott volt vízgazdálkodási szak, és egy barátom után mentem, aki egy évvel volt idősebb nálam, véletlenül oda kerültem én is. Mivel ő is ilyen izgő-mozgó gyerek volt, mint én, és ahogy mondtam a patakokat nyáron is végigjártuk mezítláb, télen meg korcsolyával többször beszakadva, szerettük a „vizes” életet. Hát ő valahogyan, véletlenül, talán egy kósza iskolai prospektus ismeretében, ezt az iskolát jelölte meg továbbtanulás céljából. Aztán tartottuk a kapcsolatot mikor ő elsős volt én meg nyolcadikos, és valahogy én is odakerültem, mentem a barát után. Elvégezve ezt a középiskolát, egyenes utam volt Bajára, a főiskolára.
Azt elvégezve jött a nagy kérdés, a nyolcvanas évek közepén, hogy hová ilyen szakmával. Parád környékén már ezen a területen, felsőfokú végzettséggel nem volt hely, az a néhány munkakör be volt töltve. Akkor a nyakamba vettem a megyét, és gondoltam először szétnézek itthon, Hevesben. Az utcáról bekopogtattam több céghez Egerben, Gyöngyösön és lejöttem ide Kiskörére is. A tanulmányaimból azt tudtam, hogy itt van egy vízlépcső, de senki nem volt itt ismerősöm. Bekopogtattam, megkérdeztem, van-e valamilyen munkakör. Volt, idekerültem és azóta is itt vagyok.

Úgy látom, hogy nem is bánta meg…
Nem. Nagyon szeretem a Tiszát és a tavat, bár a hegyek hiányoznak egy kicsit. De az az előnye meg van ennek a tájnak, ennek a vidéknek, hogy a tóról, a gátról tiszta időben nagyon szépen látni a Mátrát és a Bükk hegyvonulatát. Amikor tiszta az idő még a Kékesi tévétornyot is lehet látni, tehát hazalátok. Igaz, hogy a déli oldalát látom a Mátrának, én pedig az északiról származom, de már ez is sokat jelent a szívemnek, lelkemnek. A vízi világot, a tónak a rejtélyeit, a belső elzárt mozaikos tájait nagyon kedvelem, nagyon szeretem. Olyan ez, mint az erdő is, ahogy az ember sétál benne, túrázik, nem lehet kétszer ugyanúgy elmenni, hogy ugyanazt lássa, még ha hasonló túraútvonalon megy is. Persze egy Mátrát is nehéz megismerni teljesen egy életen át. Valahogy a Tisza-tó is így van, hogy jól ismerem, de azért minden zegzugát még én sem. Mindig más arcát mutatja, változik évről évre, újabb és újabb titkait fedi fel, ha az ember tisztelettel és alázattal lép e csodás természetbe…

Kinek és milyen gondolatokkal küldi tovább a stafétát?
Scitovszky Angelikának, aki a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács igazgatója, itt Kiskörén. Nem régen alakult szervezetről van szó. Az ő feladatuk a Tisza-tó térségének fejlesztése, tehát a területfejlesztési forrásoknak - amik szintén állami költségvetésből állnak rendelkezésre - pályázatok útján történő célzott felhasználása. Különböző témákban írnak ki pályázatot és erre önkormányzatok, magánszemélyek, magánvállalkozók pályázhatnak. Ilyen pályázati lehetőségek útján valósult meg sok környékbeli településen a szelektív hulladékgyűjtő szigeteknek a kialakítása, illetve számos, más turisztikai jellegű beruházás. Tényleg szép eredményeket értek el. A Village+ ökoturisztikai védjegyet Európában és Magyarországon, elsőként ők kapták meg, tevékenységük elismeréseként.
Azt szeretném tőle megkérdezni, hogy milyen lehetőséget lát a jövőben a Tisza-tó és a térség fejlesztését illetően? Milyen volumenű, pályázati pénzeszközök állnak majd rendelkezésre, lát-e arra esélyt, hogy a Tisza-tó térség fejlesztése arányaiban hasonló fajsúlyú pénzeszközökhöz jusson, mint a Balaton, ahol tudjuk, hogy sokkal erősebb a lobbi, és talán ennek köszönhető, hogy ott könnyebben hozzájut a térség a fejlesztési forrásokhoz.