Abádi sport és horgászhajó kikötő
Hozzászólások
- Apartman Tavi-lak
Tisza-tó a rejtelmes vízi világ Harmónia, csend, h... Tovább... - Fenyvesi Nyaraló
Kedves Mindenki! Most töltöttünk ebben a nyaralóba... Tovább... - Tiszafüred Horgász és Családi ...
Úristen Béla!!!! Nem elég, hogy az egész nyaralásu... Tovább... - Vitorlás Vendégház és Étterem
Nagyon jó volt itt nyaralni, köszönjük a felejthet... Tovább... - Kiadó faház
Tisztelt Péter. erdeklodnek ha van szabad hely 4 f... Tovább...
Hirdetések
Eseménynaptár
Áttöltés Outlookba:
Kiemelt események
III. Őszi Napéjegyenlőség ÍjászversenyKi a legény a gáton XIX. Szalóki Népi és Sportjátékok Nemzetközi Fesztiválja
Három napos matyó lakodalom – egy napon Szentistvánon
12. TVK Triatlon Nagyhét
Vízügyi tájékoztató
Tájékoztatom, hogy a Tisza-tó vízszintjének emelését az érkező vízhozam függvényében a mai naptól folytatjuk. A tározó töltés üteme előreláthatólag 5 cm/nap, a tervezett duzzasztási szint a Kisköre-felső vízmércén mért 700+10 cm lesz.
Az alvízi apadás mértéke 60 cm/nap, amely befolyásolja a vízszintemelés napi mértékét.
A szabályozó műtárgyak nyitási időpontjáról külön tájékoztatom az érdekelteket, várhatóan a 14. hét elején.
Kisköre, 2011. március 31.
Fejes Lőrinc s.k.
szakaszmérnök
Az alvízi apadás mértéke 60 cm/nap, amely befolyásolja a vízszintemelés napi mértékét.
A szabályozó műtárgyak nyitási időpontjáról külön tájékoztatom az érdekelteket, várhatóan a 14. hét elején.
Kisköre, 2011. március 31.
Fejes Lőrinc s.k.
szakaszmérnök
| Csuka |
| 2010. április 18. vasárnap |
Csuka (Esox lucius) A csukafélék családjának legnagyobbra növő tagja, a harcsát követően második legnagyobbra növő ragadozó halunk. Teste hosszúkás, oldalt kissé lapított. Feje lapos, kacsacsőrre emlékeztető. Szája hatalmasra tátható, testének egyharmadát meghaladó méretû halakat is képes elnyelni. Sajátos fogazata a megragadott zsákmány menekülését szinte teljességgel kizárja. A csukának jellegzetes, hegyes, inkább befelé hajló ritkás állófogazata van. Az is megfigyelhetõ, hogy a csuka fogai nem azonosak az emlősök fogmederbe beágyazott fogaival, hanem úgynevezett ránőtt fogak. Régebben úgy tudták, hogy a hal életében, növekedésével párhuzamosan kialakult fogazata végleges, azaz nincs fogváltás. Újabban éppen a csukákon végzett vizsgálatokból tudjuk, hogy a ragadozók alsó állkapocsi fogai nem véglegesek, időnként egy-egy fog leválik, s helyébe új nő. A felsõ és elülső, valamint a szájüregben lévő fogak viszont hátrahajlók, s valószínűleg nem változnak. Az alsó állkapcsa kissé túlér a felsőn, kampós végű, nagy kapófogak helyezkednek el benne. Testét apró pikkelyek borítják. A vizek eltérő jellege, valamint a táplálék bősége jelentősen hat a test arányaira. A farokrész rövid, és jókora farokúszóval végződik. A három páratlan úszó elhelyezkedése teszi lehetővé, hogy a csuka a táplálékát egyetlen gyors ugrással kaphassa el. Színe a környezethez alkalmazkodik. Alapszíne a zöld, ami a hátán a legsötétebb, oldalán zöldes-aranysárgás és márványozott. Hasa fehéres, úszói is tarkák. Teste nagyon nyálkás, puszta kézzel megragadva feltűnően sikamlósnak érezzük. Európában valamennyi édesvízben megtalálható, Angliától egészen Oroszország keleti részéig. Ugyanúgy megtalálja életfeltételeit a mély, hideg vízű nagyobb tavakban (Írország, Svájc, Skandináv országok), mint az alig pár négyzetméteres gyorsan felmelegedõ tavacskákban, kubikgödrökben. Rendkívűl jól alkalmazkodó halfajta. Folyókban a lassúbb folyású részeket kedveli, a kishalrajokat követi, előszeretettel áll be kőgátak, sarkantyúk, partbiztosító kőrézsűk mellé. Tavakban keresi a vízinövényes részeket, sokszor annyira befészkeli magát a vízinövények közé, hogy csak a feje látszik ki. Nádtisztások mellet, tuskósokban is előfordul. Stégek, horgászállások árnyékában is szívesen húzza meg magát. Bányatavakban, ahol nem nagyon van növényzet, a meder egyenetlenségei nyújtanak megfelelő helyet neki. Mindig fedezéket keres magának, ahonnan előront zsákmányára, amelyet egyetlen ugrással ragad meg. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes elbontani, megemészteni. A csuka kifejezetten jól látó hal, de csak rövid távon, legfeljebb 10-12 méter távolságra. Sötétben nem lát, ezért kifejezetten nappali ragadozó. Színérzékelő képessége bizonyított, sőt egyes színekre kifejezetten élénken reagál, mint például a pirosra, narancssárgára, vagy az aranyosan illetve ezüstösen csillogóra. Szaglóérzéke és ízlelõképessége kimondottan rossz. Hallása is gyenge. Ezekből adódik a kérdés: akkor hát miképpen érzékeli táplálékát, ha zavaros a víz? Zavaros vízben csak az oldalszervének víznyomásváltozást érzékelõ képességére támaszkodhat. Egy közelben tovaúszó hal igen kicsi nyomásváltozást okoz ugyan, de ez elegendõ ahhoz, hogy a csuka a zavaros vízben nemcsak a közeledő test irányáról, hanem annak nagyságáról is tájékoztatást kapjon, ami segíti annak eldöntésében, hogy vajon zsákmánynak megfelelõ méretû kishal vagy netán vetélytársként is veszélyes nagytestû ellenség közeledik. A tél vége felé nagy bandákban keresi fel a legkorábban felmelegedő sékély, partszéli vizeket, öntésterületeket, ahol - ha a víz 16-20 °C-ra felmelegedett - a rövid szárú növényzetre ívik. Rendkívül gyorsan növekvõ halfaj, s e téren hazai ragadozóink közül csak a harcsa előzi meg. A csuka mesterséges szaporítása is megoldott: a lefejt ikrák 70-80 százaléka kikelhet, szemben a természetes körülmények között lerakott ikra 1-2 %-ával. Gyors növekedésű hal, egyéves korában eléri a 100 g-os súlyt, kedvező körülmények között 2 éves korában az 1 kg-ot. Nemcsak gyorsan nõ, de jelentõs testtömeget és életkort is érhet. Háromnyaras korában 30-50 cm-es hosszúságúra és 50-100 dekásra nőhet. Kivételesen bő táplálkozási lehetőség mellett azonban, már a második évében is elérheti az 1 kg-os testtömeget. Maximális nagyságára nézve nincsenek ugyan teljesen megbízható adatok, de fogtak már horoggal 30 kg-ot meghaladó példányokat, hálóval pedig egy 50 kg körüli példányt. Egy természettudós - K. Gesner - 1563-bar a „Historia Animalum" című munkájában, ma már hihetetlennek tűnő adatot közöl. Eszerint egy németországi halastóban 5,7 méter hosszü, 140 kg-os csukát fogtak. A bőrében talált jelzés szerint ez a csuka 267 éves lehetett! A lengyelországi Mazuri-tavakból kikerült óriási csuka adatai már hitelesek: ez 180 cm hosszú, és 40 kg tömegű volt, feje 30 cm széles, fogai a cápáéval vetekedtek, 30 éves lehetett. A csuka fogása korlátozás alá esik. Tilalmi ideje általában március 1-től 31-ig. Kifogható legkisebb mérete 40 cm. A horogra rendszerint az 1-2 kg-os példányok akadnak. A csuka egyrészt ügyes, falánk ragadozó, másrészt káros is, hiszen sok halat pusztít. A természetbúvárok azonban tudják, hogy a csuka az édesvízi halállomány egészségőre, ugyanis elsősorban a beteg, sérült halakat kapja el. Így azután, ha a tóban vagy folyóban elég csuka van, akkor nincs túlszaporulat, nem fertőzik az állományt a beteg halak. A csuka csak a nagyobbacska kishalakat kapja el. Így azután nem okoz akkora kárt, mint a pisztráng, mely tömegesen falja fel más halfajok ikráját, halivadékát. Emberi táplálékként kedvelt, rendkívül fehér, tiszta húsú, ízletes hal. A Tisza-tavon a halászok zsákmányában közel ötszörösére ugrott a számuk a duzzasztást követően, bár a süllővel történt rivalizálás révén számuk a kezdeti időszakhoz képest kissé visszaesett. Mérsékelt gyakoriságú faj.   |