A Tisza-tó állatai

A kétéltűeket viszonylag alacsony fajszám, de annál nagyobb egyedszám jellemzi a tározón. Unkából a vöröshasú él itt, a zöld levelibéka az ártéri erdőkben pirreg, a varangyokkal szinte bárhol találkozhatunk. Az évekkel ezelőtt még egy fajként nyilvántartott kecskebéka-fajcsoport három faja is előfordul a területen, de elkülönítésük csupán ránézésre nem könnyű.
A hüllők közül a leggyakrabban minden bizonnyal a vízisiklóval találkozhatunk. A vízen közlekedő hüllő néha akár a már sokak számára rémítő méretű egy métert is meghaladhatja. Soha ne bántsuk!
Sajnos szerte Európában, így hazánkban is visszaszorulóban van az egykoron (folyószabályozások előtt) tömeges mennyiségű mocsári teknős. Egyetlen hazai teknősünk élőhelyei sajnos fogyatkozóban, a vizek szennyezése számos más hatással együtt hozzájárul állományának csökkenéséhez, ennek ellenére a Tisza-tavon még több helyütt láthatjuk napozni, de közeledtünkre gyorsan a vízbe csobban.
A töltéseken fürgegyíkokkal találkozhatunk. Sajnos előfordul még ma is, hogy a kétéltűeket és hüllőket kétkedéssel fogadjuk, és néha akár üldöztetés alanyai is lehetnek. Ha ilyet látunk, mindenképp hívjuk fel a figyelmet, hogy az életközösségekben nagyon fontos szerep hárul e fajokra, és ne feledjük azt sem, Magyarországon minden kétéltű és hüllő védett!
Azok, akik az alkonyi perceket is kivárják a tavon, a víz fölött korai denevéreket, néha a repülésével nyolcasokat leíró vízidenevéreket és a fák lombkoronájában nyugalmat kereső vadászó törpedenevért is láthatnak. Sajnos, mint sok más éjjeli életmódot folytató állathoz, ezekhez a kis repülő rovarevőkhöz is sok babona és hiedelem tartozik.
Mint bárhol az Alföldön, itt is él a róka, a tározótér szárazföldet szegélyező részén látható őz. A Tisza folyó egyik legértékesebb ragadozó emlőse a vidra. Rejtett életmódja, óvatossága miatt ritkán kerül a szem elé, de aki elég hosszú időt tölt el egy csendes, öreg fűzfákkal szegélyezett parton, szerencsés esetben megpillanthatja ezt a lenyűgöző ügyességű állatot. Halászat után sokszor jelenik meg a szárazföldön is, néha táplálékának maradékát találhatjuk meg, néha halpikkelyektől bővelkedő ürülékét, néha csak úszóhártyáról felismerhető lábnyomait. Egy-egy bevett csapáson, ahol a vízről a szárazföldre jön, leshetjük meg, de a szerencsések egy-egy önfeledten lubickoló példányt is megláthatnak.
A hódot valószínűleg még kisebb esélyünk van meglátni, habár a hazai természetvédelmi törekvéseknek köszönhetően az egykor hazai faunából kipusztultnak tekintett állat visszatelepítése a Közép-Tiszavidékre is megtörtént, a WWF Magyarország aktív részvételével. Habár az európai hód is rág, de a kanadai hóddal ellentétben nem épít gátakat, így főleg mozgásáról, méretéről és jellegzetes farkáról ismerhetjük meg, ha a jószerencse egy túra során összehoz vele.